Gyülekezeti hét 2025

Jöttünk. 

Igazából nem egyszerűen csak jöttünk, hanem visszajöttünk Kemencére, tavalyi gyülekezeti táborunk helyszínére, kicsit ismerősként, és kicsit várakozva is: mi sül ki idén a kemencében?

Igen találónak bizonyult számomra a település neve táborunkhoz: Kemence. Felidézi bennem a frissen sült kenyér illatát, ropogós héját, finom ízét. A kenyér, ami táplál az életben: Isten adja hozzá a gabona növekedését, a kovász átalakító erejét, de szükség van hozzá az emberek munkájára, és a kemence tűzére is. Lelki értelemben mindez ott volt velünk Kemencén: több testvér szolgált, munkálkodott a közösségért, kicsikért és nagyokért egyaránt, hallgattuk az Igét, és megtapasztaltuk a Szentlélek átformáló jelenlétét, aki választ sugall kérdéseinkre, tanít és útbaigazítást nyújt akár egymás hite által is, mindemellett közösséget teremt. Hála legyen mindezért és az ezt aktívan munkálókért, feladatot vállalókért!

Láttunk.

Hadd pontosítsak: láttunk, megláttunk, beláttunk és átláttunk. Az erdő közepén élénk zöldjével, csörgedező patakkal gyönyörködtette szemünket a természet. Öröm volt itt közösen kirándulni, kisvonatozni, focizni, tollasozni, ping-pong csatákat vívni. Lehetőség adódott egymással többet és mélyebben beszélgetni, igét tanulmányozni, egymást is jobban megismerni, együtt társasjátékozni, egymásnak egy-egy igés kártyát készíteni. 

Ezeken túl, bennem mély nyomot hagytak a Lectio divina „meglátásai”, valamint az esti bizonyságtételek, ahol gyülekezeti testvéreink személyes élettörténetén keresztül láthattuk meg, hogyan munkálkodott és munkálkodik bennük, az életükben Krisztus. A jó hangulatú dicsőítéseken keresztül ismét megláthattuk és újra rácsodálkozhattunk Istenünk lényére, aki szent, hatalmas, erős és kegyelmes. 

Lelkipásztorunk, Kovács Áron előadásaiban és kérdései mentén a kiscsoportos beszélgetésekben beláthattunk, jobban átláthattunk olyan bibliai igazságokat, amelyek azt mozdítják elő, hogy életünk küldetéstudatos élet legyen: tudatos, konkrét céllal bíró és Isten akaratába belesimuló élet. Hogyan lehet azzá? Dicsérjük az Urat! Adjuk tovább Krisztus megváltásának jó hírét! Legyünk és vállaljunk közösséget Krisztussal és egymással, mint az ő tanítványai! Éljünk a szolgálattal, mint lehetőséggel, ott, ahol vagyunk: a családban, a gyülekezetben, a városunkban, a munkahelyünkön Isten dicsőségére! Lehet, hogy mindezeket olvasva többen azt gondolhatják magukban, amit én is gondoltam: rendben van, de tényleg én csináljam ezt? Talán egyszerűnek hangzik, de… én vajon tudnék ebből bármit is megvalósítani, jól szolgálni?! Erre is választ kaptam: IGEN. Egyértelműen IGEN. A szolgálatban nem valamilyen hatalmas, megfoghatatlan küldetésre kell gondolnunk, amilyeneket a filmbéli szuperhősök hajtanak végre. Inkább konkrétan és kicsiben kell elkezdeni tenni a jót, szolgálni a gyülekezet közössége és mások felé. A lényeg, hogy el kell indulni! 

Jézus mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28,18-20

Visszamennénk. 

Igen, visszamennénk, mert jó volt közösségben lenni Istennel és a testvérekkel és valóban lélekemelő volt az utolsó nap úrvacsorai közössége az istentiszteleten. Hála és köszönet mindenért!

Ám jó hír az, hogy nem feltétlenül kell azért Kemencére utazni, hogy mindezt újra és újra átélhessük. Testvérek! A gyülekezet közössége: istentisztelet, kiscsoport, gyülekezeti alkalmak, közös szolgálat, imaközösség, szeretetközösség – a közösség az, ahol Isten szeretetét igazán megtapasztalhatjuk, mert ha Ő az, KiRE mindannyian nézünk, akkor látunk is. (KiRE = Kistarcsai Református Egyházközség)

GYERTEK!

Gróf Judit